2009. augusztus
soul food
Nem felvágok, ezt ettük tegnap. A soul food a tradicionális afrikai-amerikai konyhaművészet gerince. Hogy van-e köze a lélekhez, abban azért biztos vagyok, nem a neve miatt, hanem inkább azért, mert mint minden szívvel-lélekkel főzött étel, ez sem csak a testhez szól.
Délelőtt elzarándokoltunk a Pleasantville-ben található baptista templomba Louise meghívására, és szavakkal nehezen leírható élményben volt részünk. Kicsit olyan volt, mintha belecsöppentünk volna a Jézus Krisztus Szupersztár forgatásába. Nem mi voltunk az egyedüli fehér népek, de sokan azért nem voltak. Ez a mintegy két és fél óra katolikusként nekem egyszerre volt varázslatos és érthetetlen. Persze biztosan van egyfajta szertartási rend itt is, de ez így első látogatásra nem lett világos.
Nagy vidámság, sok zene, némi extázis, és igazi nyomulós prédikáció. Érdekes volt. Én ebben a nagy hangzavarban nemigen találtam Istent, de nem baj, mert a többiek igen, úgyhogy ez feledtette a hiányt.
Vacsorára meg volt a soul food, ami azt hiszem az első igazán jó étel volt, amit itt főztek nekünk. Volt csirke barbecue szósszal, istnei krumplisaláta, valami "green" nevű étel, amire először azt hittem, spenót, de nem, meg "corn bread", ami kukoricadarából készült süteményszerű kaja. Minden isteni volt, pedig előtte kicsit aggódtunk itthon. Az élvezeti értékből mindössze az vont le egy cseppet, hogy laktózérzékenyek csak óvatosan fogyaszthatják. (Ez természetesen utólag derült ki.)
Az első családi vacsorameghívás jól sikerült, megismerkedtünk a mentorom férjével és idősebbik fiával, aki dobtanár valahol New Jersey északi részén (értsd New York környéke), és aki feszt dobol otthon is, így további afrikai hangulatot biztosított a vacsorához. Végre a gyerekek is ettek valami "amerikait", ami ízlett nekik. Ráadásul rendes tányérból ettünk és pohárból ittunk, ami ebben a papírtányéros, műanyagpoharas amerikai világban unikum. A dolog értékéhez az csak extra, hogy a poharakat Louise direkte erre az alkalomra vásárolta, mert a cimke még mindegyiken ott virított.
Tegnap volt az első este is, amikor végre fáradt voltam, és jól esett lefeküdni. Ma az idő jógyerekként hűvösre fordult, engedelmesen a vágynak, hogy az iskolakezdéshez végre ne a nyári arcát mutassa. Mindjárt könnyebb lesz holnap reggel munkába indulni.
atlanti füzetek 1/6
"A természet pontosan tudja, mikor kell évszakot váltania." Olyan ez, mintha az emberek vágya szülné a természet fordulópontjait is. Mintha a megunt nyári lusta délutánok szülnék az őszt. Mintha az egyre rövidebb nappalok szülnék a téli sötétet, amikor az ünnep közeledtével új értelmet kaphat a gyertyagyújtás. Mintha a hosszú hideg után az ember vágya melegítené a földet, hogy újra tavasz legyen. Hogy aztán a megújulás fáradságos munkája után megint a nyárba nyújtózkodhasson a tenni nem akarás.
Egy új helyen a régi ritmusra várva közeledik az ismert ősz. Igen, a ceruzahegyezős, könyvbekötős, esőkabátos, hűvös reggeli napfényes ősz. Az új helyen is a régire várva tisztul a reggel.
Az otthonosság érzését ajándékozó illúzió ez. Illúzió, hogy mindig szeretni fogom, amit szeretek. Hogy az évszakok változatlanságával örök az élet. Szeretnivaló illúzió.
antigyász
Agyaltam ma, hogyan lehetne a gyász hangulatát odébb kergetni a blogról, mert a Zagar klipje ehhez kicsikét off lett. Barátaim a megmondhatói, hogy nem vagyok a kórusok nagy rajongója, annak ellenére sem, hogy én magam is énekeltem nem is egyben valami fatális véletlennek köszönhetően.
Most viszont már több helyen is találkoztam a Perpetuum Jazzile nevű szlovén kórussal, hát gondoltam, hátha jobb kedvre derülnek a népek, ha megnézik. Ki is választottam egy dalt, kicsit készülve a holnap délelőtti gospel misére lelkiekben.
Aztán megtaláltam a második klippet is, és ott egészen elvarázsoltak. Egyrészt mert Astor Piazzolla tudott valamit az életről, meg a zenéről, másrészt, mert az igazi zenélés nekem az, amikor valaki(k)ből csak úgy kibukik a zene. Ezt nagyon tudom irigyelni.
(Az eredetit is betettem, mert most mi a fenét csináljak, ez a fickó is a szívem közepe.)
Ja igen, mondtam, hogy találtam egy zongorát a házban? A kérdés az, meg lehet-e tanulni zongorázni csak úgy?
zeneileg ajánlható
Sokkal többet, pláne sokkal szebben nem tudnék én írni semmit a Zagarról, mint amit Sultanus írt.
Személyes érintettségben csak annyit tudok hozzátenni, hogy én talán éppen egy éve hallottam őket zenélni először élőben Pécsett. A legkisebb gyerekkel mentem, meg barátokkal miattuk, igaz, előttük Harcsa Veronika énekelt, akibe Borcsi a helyszínen bele is szeretett, és akit azóta is mint a kedvencét aposztrofálja. Alapvetően nem vagyok egy elektronikus-szinetizátoros zene fan, de Zágerék valami olyasmit tudnak, amit mások nemigen. Illetve persze azért ne hagyjuk ki a Faithless-t sem, de ezzel együtt is, meg az összes zenei preferenciámmal, hangulatommal együtt is, mágusok.
A fefordult és kibogozhatatlan világ olyan képét mutatják, ami számomra nagyon is megnyerő és lélekvígasztaló. Helyén van ez a zene. Manapság ennél több nem is várható talán.
A pasik és az okatatásügy avagy a trópusi vihar sem nő
Két napja marha nagy eredményeket tudok felmutatni. Mindkét gyerekemnek van iskolája. A nagyobbik órarenddel is bír. Minden nap ugyanolyan órái vannak. Reggel valami névsorolvasás (homeroom), aztán biológia, matek, angol, tesi, spanyol, számtech, töri. Könyveket nem kellett venni, azt kapják. Reggel jön érte a sulibusz, délután hazahozza. A pasik élete könnyű.
Nem így a lányoké. Ma reggel beirattam a kicsit is, kiderült, nekik 9.15-kor !!!! kezdődik a suli. Hát, hogy hányadikos lesz, azt nem tudják. Majd kiderül. Mivel nekem 7.40-re a suliban kell lennem, 7-től megy a lányka reggeli napközibe. Így legalább én vihetem. Napi 5 dollár. Ha délután is napközizik, még 7. Cserébe reggel kap valami reggelit. Merthogy ja fél négyig van a suli.
Bori épelméjű majdnem igazgatója nem lett az igazgatója sajnos, az enyémmel meg ma kénytelen voltam összehaverkodni, mert a jövő hét kicsit macerás, nincs még napközi, én viszont dolgozom. Mélyen a nagyfőnök szemébe néztem, és mondtam, mi az ábra. Beleegyezett mindenbe, bár a lelkemre kötötte, hogy ne mondjam senkinek, csak lépjek le. Az ilyen határozott iskolavezetők kivesznek az észből. Egyébként valószínűleg most láttam először és utoljára, mert feszt önagyonülésezik. Hát jó, én nem fogok sírni érte.
A délután fennmaradó részében megismerkedtem az itt használatos eChalk nevű varázslatos programmal. Randy (asszem) nagyon ügyesen adott elő mindenfélét, aminek én a felét sem értettem, de nem volt gond, jól viselte. Próbálkozott kiejteni a nevem is, de elszúrta. Összehaverkodtunk öt percre. Van bizonyítványom is, hogy értek a programhoz. Igazából persze nem, de nem gond, "Van diplomád, ugye?" kérdezte a csaj, aki ezt osztogatta. Mondom, van. Erre kaptam. Istenemre mondom, hazamegyek, bekereteztetem.
Közben érkezik (érkezett ?? itt se nézek tévét) a Danny nevű trópusi vihar, kicsit közelebb jött, mint Bill vagy ki, így ma egész nap szinte ömlött az eső. A nyúllal mi lehet, nem tudom.
Azt a következtetést kellett ma levonnom, hogy ez egy férfiakra épülő társadalom, de a nyak továbbra is a nő. Ehhez a következtetéshez lehet köze annak is, hogy a héten másodszor kellett Borival megnéznem a Bazi nagy görög lagzit. Hoppá. Ouzo nincs, de Löwenbrau van.
Ja igen, és akik Malvi tavalyi (?) remekbeszabott képén szerepeltek, azoknak üzenem, hogy ma vásároltam magamnak egy plüss papucsot. Sajnos rózsaszín nem volt, de remek darab így is.
nyúl a deck alatt
Több örvendetes eseményen is túlestünk az elmúlt napokban, gondoltam, beszámolok kicsit, vidámkodjunk együtt.
Először is Ben megreparálta a kocsit. Sőt, ámbár sütit nem kapott, eljött értem, mert Lousie-ra hiába vártunk, és elvitt a kocsiért. Hirtelen felindulásból el is vittem az autót és igen, kapott matricát, úgyhogy nyugodt lélekkel lehet vele furikázni. Na azt nem mondanám, hogy nincs rajta még mit tenni, kicsit zörög hátul, kicsit leesett róla valami szigetelés, Ben röhögött is, de mindegy.
Meg is ünnepeltük, este elmentünk egy "diner"-be, ahol fejenként mintegy 15000 kalóriát vettünk magunkhoz. Én másnap reggel iszonyatosan rosszul voltam, ki tudja, talán eltömődtek az ereim, talán a mosatlan pohár, talán a stressz ...
Tegnap este kiderült, ma már mennem kéne valami tréningre. Hát nem volt könnyű hajnalban kelni, de éltetett a tudat, hogy csak fél napot maradok, mert Dani beiratkozása prioritást kapott. A délelőtt folyamán megtudtam, hogy 1. a főnökömet még hónapokig nem látom, mert bárányhimlős, 2. ja, engem nem is vártak, de nem baj, 3. az órarendem mégsem olyan klassz, mint gondoltam, mert pölö ebédszünetben ügyelnem kell, 4. jár nekem laptop (most ezen írok, de más a magyar billentyűkiosztása, ezért feszt szívok), 5. a tanév során minden órámhoz óravázlatot kell írnom. A többi léleknemesítő hírt majd holnap mondják.
Találkoztam viszont ismét Bori majdnemigazgatójával, aki egyre szimpatikusabb, a jelenlévő körzeti iskolavezetők közül konkrétan az egyetlen volt, aki épelméjűnek tűnt. A saját idei igazgatómról nem szeretnék most mondani semmit.
Malvi szerint szomorúnak tűntem ma, de nem, rájöttem, az a bajom, hogy nehezen bírom ezt a sok fejhangon lenyomott társalgási panelt. Kezd az agyamra menni az a frekvencia, amin a nők errefelé társalognak.
Jó hír még, hogy van egy lakótársunk a dekk alatt, egy gyereknyúl. Ma feküdtem kint a meleg deszkán és egészen közelről hagyta magát fotózni a kis dög. A rossz hír, hogy a képet most nincs kedvem feltölteni. Majd holnap.
Holnap Borit viszem beiratni, meg megyek, megnézem magamnak a csodarendszert, amivel itt adminisztrálnom kell még a diákok lélegzetvételét is. Vasárnap meg megyünk a mentorom templomába egy igazi zenés-táncos baptista istentiszteletre, gondolom egyedüli fehérként. Isten legyen hozzánk irgalmas!
őszelő
Blanka visszemlékezése miatt ma kísértett gyerekkorom augusztus végi hangulata. Ráadásul alig csillapítható vágyat éreztem, hogy megnézzem az előzőekben említett gyógyíthatatlanul romantikus filmet Meg Ryan-nel és Tom Hanks-szel. Az is olyan érdekes, hogy mondjuk New Yorkról sokszor jut eszembe az ősz, pedig aztán ősszel még nem is jártam ott. (Majd idén. Kiderült, van busz Atlantic Cityből. Azóta bennem van a menés.)
Ma többször is elméláztam, az iskolai készülődés jutott eszembe. Igen, a könyvcsomagolás is, meg a vignetta íze, meg az is, hogy egyszer valami bitang ronda műanyagborítóba kellett csomagolni a könyveimet. És leginkább az illatok, hogyne. Az új könyv illata, az új ceruzáké, még az is eszembe jutott, alsó tagozatban milyen volt a tisztasági csomag műanyagillata.
Nagyon szerettem a szeptemberi iskolakezdést. Nem csak az addigra már kicsit elunt nyári szünet végét, az osztálytársakkal való találkozást ünnepeltem. Az utóbbit (tudom hihetetlen) kifejezetten zárkózott gyerek lévén nem is annyira éreztem szívderítőnek. Bármennyire is fellengzősen hangzik, a tudás megszerzésének lehetőségét, az újrakezdés, az újratanulás megnyugtató ismétlődését ünnepeltem titokban. Ez akkor pont annyira hangzott pedálozósnak, mint most, úgyhogy nem is vertem nagydobra. Ha kérdezték a rokonok, sajnálom-e, hogy vége a szünetnek, igyekeztem megfelelően szomorú arcot vágni, pedig bánta a fene. Az iskola volt az én terepem.
Gyereknek (megint csak hihetetlen) kicsi voltam, ehhez képest ráadásul még elég ügyetlen is. A fiúk számára nem voltam elég szép, a lányoknak nem voltam elég lányos, csibésznek meg nem voltam elég bátor. Diáknak viszont jó voltam. Az eszem vágott, a tanulás iránti alázatom pedig elhitette a tanárokkal, hogy jó gyerek vagyok. Mindent szerettem, ami az iskolához tárgyként kapcsolódott. Szerettem bepakolni a ceruzákat a tolltartóba. Szerettem méret szerint sorrendbe rakni a könyveimet.
Néha megrémülök, talán ezért lettem tanár is? A begyakorolt rutin miatt, ami biztonságot ad? Nagyon remélem, hogy nem.
Most itt nem érzem sem az ősz közeledtét, sem az iskolai év kezdetét. (Különben sem egyszerre kezdik az iskolát itt a gyerekek. A körzet dönt.) Most akkor majd kiderül, milyen illata van itt a tanévkezdésnek. Hogy van-e vígasztaló, iskolakezdési rutint idéző illata a ceruzahegyzésnek ...
kalandozások a konyhában
Nem, itt még nem volt augusztus 20-dika. Illetve volt, de nem olyan értelemben, mint otthon. Itt most nem az ünnep hiányára, hanem a meteorológiai jelenségre gondolok. Többen is megjegyezték ugyanis, hogy otthon megérezték az ősz közeledtét. ( Lásd KapitányG és Blanka blogjait.)
Az egész ősz dologról persze nekem azonnal az iskolakezdés jutott eszembe, meg egy nekem nagyon kedves, de valóban nem sok művészi értéket felmutató film, a You've Got Mail, ahol is az elején az őszről, meg a kihegyezendő ceruzákról elmélkednek. (Zsigmond most vigyorogna.) Nekem viszont semmiféle őszérzésem nem volt, de a biztonság kedvéért kimentem reggel a kertbe és beleszagoltam a levegőbe. Semmi. A Bill hurrikán elhúzott, így a páratartalom az eddigi 100 %-ról visszaesett a barátságos 85-re, de semmi.
Luise szerint, ami Magyarországon augusztus 20, az itt a Labor Day (jövő péntek, azt hiszem), mármint őszbeköszöntésileg. Ezt majd jól megfigyelem jövő hétvégén.
A hétvégénk a csendes depresszió jegyében telt, nem sok mindent csináltunk igazából. Ma elvittem az autót Ben-hez, aki estére meg is reparálta, így holnap mehetek is érte. Sajnos, mivel akkorák a távolságok, a mentoromat kellett megkérnem, hogy vigyen haza. Na most Luise egy édes nő, de mindenhonnan legalább egy órát késik. Állhattam az út mellett. Mindegy, végül jött, aztán megebédelt nálunk valami fogyikaját, utána meg elmentünk megnézni Dani iskoláját. Vigyorogva nyugtáztam, hogy ahhoz képest, hogy jövő héten kezdődik a suli, még javában építkeznek. Megpróbáltunk útbaigazítást kicsiholni néhány száz kilónyi izomtömegtől meg tesztoszterontól ( az amerikai focicsapat érkezett edzésre), de hiába. Végül megtaláltuk Bori valószínűsíthető iskoláját, ahol folyik az adminisztrációs munka, de hiába, csak vonogatták a vállukat.
Mire hazaértünk, mindkét gyerek kiakadt, hogy nekik már jövő héten menni kell iskolába, holott azt hitték, majd csak Labor Day után. Bori kifejezetten utál itt már mindent, én pedig szeretnék eltölteni hosszabb időt egy pálinkásüveggel kettesben.
Viszont Blanka almáspitéjének inspirációja miatt nekiálltam sütni én is. Majdnem almáspitét. Csakhogy kiderült, hogy egyrészt nincs alma, másrészt hát elég legyen már a folytonos hasonlítgatásból, átnyergeltem egy amerikai receptre. Itt most egy kicsit meg kell követnem Sultanust, mert lehet a bizalmatlanságának valami alapja. Az otthoni recept híjján ittenivel dolgoztam, és hát ... Na most van egy csomó sütink. Dani nem eszik, mert vigyáz a vonalaira. Nekem iszonyatosan édes (az amerikai cukor édesebb lehet???). És még Bori sem bírt megenni belőle két darabnál többet.
Nem tudom, mit kezdjek ennyi baromira édes csokis sütivel. Minden nőismerősöm fogyózik errefelé. Vihetnék Ben-nek, de akkor máris rám lenne sütve az indiánvadászat. Elosztogathatnám a szomszédoknak, de akkor kivel beszélgetek egy évig?
Az egész sütögetésnek az az egyetlen pozitívuma volt, hogy rájöttem, vágyam titokzatos tárgyának átmeneti birtokosa lettem néhány hónapra. Nagyon ritkán vágyom tárgyakra, könyvön kívül talán ez az egyetlen dolog, amit nagyon szeretnék: egy KitchenAid-et. Most itt vigyorog a pulton. Szerintem, sosem használták még a háziak, de én el sem teszem a hazautazásig az biztos.
tovabbkepzes
ritmus
Delutan Thoreau-t olvastam a teraszon. Meg mindig nem jutottam konyvesbolthoz, igy olvasom, amit talalok. Nem a Waldent, hanem valami kis rovidet, amiben az oktatasrol irt. Azzal kezdte, hogy eltevedni jo es tanulsagos dolog.
Igaza lehet. Az allando es megkerdojelezhetetlen bizonyossag nem elore visz. Elore altalaban csak az tud menni, aki az eltevedesekben megtalalja azt, ami fontos; aki el tud bizonytalanodni azert, hogy tovabb tudjon jutni. Hogy tul tudjon lepni onmagan, hogy uj utakat rajzolhasson az en terkepere. Hogy a napjai maskepp kovethessek egymast. Hogy a lepeseknek uj ritmust adhasson az elet.
Uj helyen uj ritmus. Ez lehet az elso.
ajandek Mesinek
Valahogy az a tapasztalatom, a baratsag eppen olyan sokfele lehet, mint a szerelem. Nehez barhogyan is osszehasonlitani oket egymassal, mert mindegyikben masvalami a jo, mashogyan esnek a hangsulyok, es mashogyan emlekszunk arra, hogyan is kezdodtek.
Baratsagot apolni sokfelekeppen lehet. A legjobb nekem persze az , amikor a barataimmal gyakran talalkozom, es lusta delutanokon egy kave vagy egy pohar ital mellett mindenki mondhatja a magaet a vilagrol, meg azokrol a dolgokrol, amik foglalkoztatjak. A legjobb, amikor ulunk a teraszon, zenet hallgatunk, meg nezzuk, Kormi hogyan husol az arnyekban. A legjobb, amikor felhuzott terddel bamulunk magunk ele a semmibe szotlanul. A legjobb, amikor a teren ulunk, es beszelgetunk.
Van, amikor ez nem adatik meg. Amikor szemelyes talalkozasra nincs alkalom, mert a baratsag nem a fizikai kontaktuson alapszik, hanem eppen itt szovodott a virtualis terben. A baratsag ennek ellenere egyaltalan nem virtualis, sot, nagyon is valosagos.
Gondolkodtam sokat, mit adjak Mesinek szuletesnapjara virtualisan csak, mert ugye fizikalisan nem tudom meghuzni a fulet. Mert azt azert nem szeretnem, ha partedliert kialltana, mondvan, en is kezdek nyalas lenni mar.
Jobb hijjan zenet kap draga Mesi, meg a jokivansagot, hogy az Istenem eltesse napfenyben nagyon sokaig. Ez egy olyan baratsag, ami limitalt , de kedves nekem. Ezert aztan, abban sem vagyok biztos, a zene tetszeni fog-e. Ha nem, tegye azt, amit a ronda viraggal szokas, dobja a kukaba.
targyiasulas
Akkor most konkretan Gofri keresere beszamolok az eletem targyakban is megnyilvanulo valtozasairol. Vagy pontosabban az elcserelthez kapcsolodo targyiasulasokrol. (Ennek egyre kevesebb az ertelme.)
Csereeletemben eloszor is szert tettem egy darab hazra. A haz amolyan amerikai, milyen is lenne, ugyebar? Szoval van benne sok szoba, egy amerikai konyha (mily meglepo), ket furdo, sok ketyere a konyhaban, amit nem nagyon hasznaltak eddig, en viszont fogok am!! Sok szorakoztato ize, amit en viszont nem fogok, de a gyerekek biztosan elvezik a nagy tevet, meg a mittomenmiket. Van bazi nagy mosogep, meg bazi nagy szarito, amibol kiveve a ruhak 80 %-at nem kell mar vasalni. (Hurra!!!)
Van a hazhoz egy nagy kert is, ahol vadnyulak es mokusok kergetoznek. No meg neha mi is. Ma tovabba felavattam az erkezo vihar elott a fuggoagyat. Jo. A kertben nagyon no a fu, ami nem olyan jo, de no benne zoldbab, paradicsom (meg zold), meg fuszernovenyek, ugyhogy tegnap friss bazsalikom kerult a tesztaszoszba. A kertben tovabba szunyogok is laknak, meg maga Buddha is, de nem baj ez sem.
Vettem magamnak eletemben eloszor egy autot, amihez elotte jogositvanyt is szereztem.
Ma kaptam Luise nevu mentoromtol egy hasznalt mobiltelefont, amit feltoltottem kemeny 15 dollarral, es nagyon remelem, hogy nem kell hasznalnom, mert fogalmam sincs, hogyan kell.
Egyebkent nagyon szeretnek mar venni magamnak par konyvet, de egyelore nem jutottam el a konyvesboltba. A hazban is vannak konyvek, de szeretnek ezt-azt magamnak is. Most eppen foleg McCourtot.
Tehat ezek a targyak vannak korulottem. Minden valahogyan maskeppen fest, mint otthon. Vizualisan ismeretlen vilag ez, de mar egyre kevesbe zavar. Foleg, mert holnap csokis sutit fogok sutni Hersey's csokicsipsszel.
atlanti fuzetek 1/4
Az ocean kozelsege onmagaban meg nem teszi boldogga az embert, kulonosen akkor, ha nincs meg a lehetoseg arra, hogy maganyosan nezzen a tengeroceanja orokko mozgo szemebe.
A szarazfoldi ember barmennyire is szereti a tengert vagy az oceant, mindig egy kicsit bizonytalan szivvel figyeli az irdatlan viztomeget. Talan nem felelemmel, inkabb az ismeretlen ero iranti tisztelettel es meg nem ertessel.
Az oceant fotozni remenytelen vallalkozas. A szarazfoldhoz szokott szemet eppen az varazsolja el, amit a fenykep nem tud megorokiteni. A vizbe kapo szelrohamot, a hullamok csapkodasat, a viztomeg erejet, az ember kicsiseget, az elemek tettetes nelkuli megnyilatkozasat. Na meg a siralyok hangjat.
(Kiserletet azert tettem, nehanyat kozuluk itt meg lehet nezni.)
csereelet
Nincs abban semmi kulonos, gondolom en egy gyakorlatilag ismeretlen ember ismeretlen nappalijanak ismeretlen kanapejan ulve, hogy nem talalom a helyem. Van abban valami szivszorito, hogy egyszer csak egy masik ember eletebe kell belelepni. Mint egy cipobe, ami nem a mienk, aztan menni tovabb, pedig a cipo nem is a mi meretunk, mar ki van taposva, itt-ott meg szorit is.
Amikor beleptunk a hazba, ugy ereztem, meg itt van az elozo csalad. Az otthoniak is kipakoltak, gondolom, a bekoltozok is valami ilyesmit ereztek tegnap. Kapni egy csereeletet nem egyszeru. Adni es elfogadni is nehez.
Megindito, ahogyan a nok kepesek feladni mindazt, amit szeretnek, valami cel miatt. Ahogyan Chen Fei es Eszter lanyom is fenyesre suvickolta a hazat, lakast, valaki masnak a kedveert. Ahogyan kedvetlenul, de teszik, amit kell. Ahogyan ott tudjak hagyni, amit szeretnek.
Ahogyan ott tudtam hagyni mindazt, amit szeretek...
most
Most, hogy mar csak egy ejszakat kellett eltoltenunk az atmeneti szallasunkon, kezd kicsit mulni a kommunikaciomegvonasbol adodo fejfajasom. Visszaterve Gofri megjegyzesere, persze neha nagyon jo a vilagvegen lenni mindentol tavol, ami eszi az agyat. De attol tartok, ez inkabb onkentes valasztas kell, hogy legyen. Nekem ez most nem jott jol, mert alapvetoen kommunikacioehes szemelyiseg vagyok, (bar, ezt mar korabban is megallapitottuk, ha jol emlekszem,) es sokat segitett volna, ha kicsit egyszerubb a kapcsolattartas az otthoni meg az itteni baratokkal. Mindegy, ez mar igy volt. Lenard sokat vigasztalt, sot momentan egeralatetkent is kivaloan tud funkcionalni.
A Burger Kinges netezes hatasara szerintem a gyerekeim ver-sultkrumpli szintje maximumon van, az en gyorskajakkal szembeni utalotommal egyetemben. Ma este viszont mar agybol netezhetek, ami hihetetlenul vonzo lehetosegnek tunik. Remelem, valoban igy is lesz, mert mar nem csupan informacio, hanem zenehianyban is szenvedek. (Allitolag Mark halozata nem jelszavas, ugyhogy talan valoban minden nehezseg nelkul tudunk csatlakozni. Ambar Mark technikai tajekozottsagat alapul veve, kicsit bizonytalan vagyok.)
Nem tudom, sikerul-e, de igyekszem letolteni vegre a magyar billentyukiosztast is, mert nem nagyon birom, hogy majdnem minden szot alapirosoz a Word. Nem is gondoltam, hogy ez ilyen zavaro.
Oreg baratnom kerte, irjak vegre a hetkoznapokrol is, de hat az a nagy budos helyzet, hogy egyelore nincsenek hetkoznapjaink, csak zavaros osszevissza napjaink vannak. Az elmult ket napban szerencsere egyetlen hivatalba sem latogattam el, csupan bevasarlokozpontokba, ahol modomban volt elkolteni nemi penzt gyerekcipore (ambar Dani 45-os cipoje talan mar nem minosul annak), meg ruhara, ami itt valoban olcsobb, mint otthon, de a minosegrol meg ertheto okokbol nem tudok nyilatkozni. Egyebkent iszonyu, micsoda arutomeget szeretnenek a vasarlokra sozni, ami azert nem ismeretlen jelenseg persze. A kartyak tomege viszont annal inkabb. Majd minden uzletben adnak kartyat, ha ker az ember, amivel aztan valoban egy csomot lehet sporolni. Mar van kartyam a konyvesbolthalozathoz, egy cipobolthalozathoz, meg a drogeriaba. Gyozzem oket magammal cipelni.
Konyvesboltban (itt a Borders fedonevu divik) egyebkent csak valami mini valtozatban voltam egyelore, ahol gyakorlatilag semmi erdekes vagy erdemes konyvet nem lehetett kapni, csak az aktualis sikereket papirkotesben. Azokbol viszont volt egyet fizet, kettot kap akcio. Azon gondolkodom, megis mi abban a jo, ha ket ugyanolyan konyvem van?? Meg nem jottem ra. Hacsak olvasatlanul is azonnali ajandekozhatnekom nem tamad.
Ez a hely, ahol most vagyunk egyebkent egy Brigantine nevu szigetecske, ami leginkabb nyaralohely. Kifejezetten emlekeztet a bogadi hazunkra, ami szinten nagyon mutatos, de elhetetlen hely volt. Ott a szomszed disznokkal lako, de hozzank latogato legyek millioitol nem lehetett a kertben letezni, itt a mocsarvidekrol erkezo zoldfeju verszivo legyek nem hagynak nyugovast az embernek. Sajnos nagyon buknak a sosra, igy az oceanbol kijovoknek nincs eselyuk a menekulesre. Ha jol ertem, most van szezonjuk, egyebkent nincsenek ilyen sokan, de hat ezt vagy elhiszem, vagy nem. Kar, mert igy a gyerekek abszolút (hu, honnan lett ide hosszu u???) nem hajlandoak mar furodni itt. En meg csak nagy lelkierovel tudom rabirni magam, hogy setalgassak a parton, mikozben a legyek szivjak a vert a bokambol. Fotozni is csak elvetve tudok emiatt.
A haz, ahol meghuzzuk magunkat, szinte teljesen ures. Par dolgot athozott Jocelyn, akitol bereljuk, es aki tenyleg tok sokat segit. O szerezte Bent is egyebkent. Egy barna no, ahogyan Borcsi mondja, mert azt megbeszeltuk, hogy a neger szot nem szep hasznalni, nehogy megbantsunk valakit. Bori egyebirant lassan kezd rajonni, hogy ez nem nyaralas, es egeszen sokaig kell itt maradni, ugyhogy mondta is, hogy azert ha lehetne, o holnap szeretne is hazamenni, mert nem jo az Amerika. Csak azt remelem, amikor mar lesz barati tarsasaga, majd kicsit megbekel. En leginkabb persze attol kapok fraszt, hogy vegeredmenyben en fogom megtanitani irni, olvasni. De csak sikerul majd ez is. Az irott kis a betun tegnap tulestunk.
A tanitastol egyelore nem tartok, egeszen olyasminek tunik, mint otthon. Aztan majd kiderul, mennyire lesz igazam. Itt szeptember elsejen kell menni eloszor a tanaroknak, akkor meg nincs gyerek, ok csak par nap mulva kezdenek. Az auto viszont tovabbra is izgat kicsit, mert tegnap kigyulladt benne valami lampacska, de a benzinkutas azt mondta, nem sulyos. Hat az ilyen kalandokat nem kedvelem sajnos. De azert igyekszem nem halalra stresszelni magam.
pg
Nem is tudom, hol kezdjem, mar annyi mindenen vagyok tul, hogy nem konnyu kivalasztani a hetem legemelkedettebb pillanatait.
Eloszor is le kell szogeznem, hogy itt aztan a francot sem erdekli, hogy en az egyik, ha nem a legfontosabb, legismertebb, kormanyzati program kereteben erkeztem ide. A hivatalok, nagyon szepen fogalmazva is, szarnak erre. De olyan nagy ivben, hogy az ativelne Budapestig. (Mar ha tudnak, az hol is van.)
Az alapallas minden hivatalban ugyanaz, korulbelul mintha en azert erkeztem volna a vilag masik sarkabol, hogy az ugyintezo allasat ott rogton le is nyuljam. Egyebkent rendkivul udvariasan kuldenek el a picsaba.
Igy az ember kenytelen felvenni a fapofat es ervenyesulni, ahogy tud. A Social Security szamomhoz peldaul ugy jutottam hozza, hogy leneztem, a csaj mit ir a papirjara. Merthogy errol semmifele igazolast nem volt hajlando adni nekem, ugyanis allitolag tul koran (!) kertem az informaciot, meg nem telt el 10 nap az orszagba erkezesem ota. Az, hogy ez a szam 18 eves, nem zavarta. Hat engem sem zavar most, hogy azota szepen megtanultam a szamom, es mindenhol szemrebbenes nelkul be is mondom. A kartyat magat ugyanis nemigen kerik, ha pedig igen, csak megvonom a vallam, hogy hat bocsi, momentan nincs nalam.
A szamot a drogtesztnel is kertek, aminel megalazobb dolgot nehezen tudok momentan elkepzelni, de hat meg az ugyeim intezesenek az elejen tartok. Lehet, hogy lesz ez meg ennel cifrabb is. A drogteszt egyebkent az iskolanak kellett, hogy beengedhetnek-e a diakok koze. Ez, elnezve az iskola bejaratanal elhelyezett femerzekelo-kapukat, hat enyhen szolva is nevetsegesnek tunik.
Aztan jott a legnehezebb akadaly, az amerikai jogositvany megszerzese. Na nem a kreszvizsgara kell gondolni, mert ott az 50 kerdesbol talan 20 volt a kozuti szabalyokkal kapcsolatos, a tobbi szemet kis jogszabaly volt, peldaul 4 kerdes arrol, a kiskoruaknak kiadott specialis jogsival milyen korlatozasok jarnak. A nehezseg nem itt volt, hanem a szemelyazonossagom igazolasa korul. 6 azonosito ponttal lehet egyaltalan bejutni az elso (!!) ugyintezohoz. Ebbol 4 pont az utlevel a beletuzott I94-es papirral es a DS2019-es nyomtatvannyal egyetemben. Csak a fentmarado 2 pontot szinte lehetetlen kulfoldikent produkalni. 1 pontert beszamitottak a MAGYAR bankkartyamat!! Ezt egyebkent mindenhol fetistargykent kezelik. Csak hat az utolso pont az szinte beszerezhetetlen. Vegul, hosszas kuzdelem aran, a gyanusnak minositett amerikai egeszsegbiztositasi kartyam es a magyar jogsim egyutt minosult 1 pontnak. Ez utobbit a szigoruan mosolytalan ficko meg le is csekkolta valami vastag konyvben. A csodasnemzetkozi jogositvanyomat meg sem neztek, csak lemondoan legyintettek egyet.
Na ezek utan a legombolt osszegert cserebe ki is allitottak a jogsit, most mar az amerikai sztenderd szerint ember lettem.
Tegnap pedig tul is estem az elso bogos esten, mert hiaba probaltam felidezni, miert is gondoltam, hogy jo otlet idejonni, es magammal rangatni ket gyereket, nem jutott eszembe semmi. Igaz, a teljes kephez hozzatartozik, hogy beszereztem egy autot is elhamarkodottan. Most van a nevemen egy roncshoz kozeli auto, ami mar a hazafele uton elkezdett fustolni. Nincs rajta muszaki, es el nem tudom kepzelni, hogyan fogok en itt ezzel utazgatni es baratokat latogatni. Igazabol azert vettem meg, mert mar kezdtunk megorulni, hogy ki sem tudunk mozdulni az kis atmeneti odunkbol. Meg azert vettem ilyen olcsot, mert evi 2000 dollarcsak a biztositas, hiszen a tegnap megszerzett amcsi jogsimmal gyakorlatlan sofornek szamitok. Igy a kocsira szant penz felebol vettem autot, hiszen fogalmam sincs, mikor kapok megint penzt. Aztan kiderult, a biztositast havonta vonjak majd, szoval ketszer ennyiert is vehettem volna kocsit. Hat mit mondjak, visszavagyom. Azt sem hittem volna, hogy ilyen gyorsan.
matrac
Hat nem mondanam, hogy a vilagon barhol is az elet egyszeru lenne. Rovid, amde meghatarozo banki latogatasom utan el kell mondanom, hogy a burokracia az burokracia mindenhol. Vagyis az ember akkor tud a leginkabb vilagpolgar lenni, amikor hivatalba megy. Ennek ellenere ma voltam egy buddhista templomban, es megtudtam, hogy en vagyok a legjobb a matracon. Ez mondjuk az az informacio volt, ami feldobott. Mark felesegevel mentem, es tenyleg nagyon jot tett, mert oldott nemi feszultseget az ora. Az orat egyebkent egy Stevie nevu no tartotta, de hat a nevek furcsasagai mar meg sem kottyannak. Igaz az eddigi kedvencem a Shanandoah nevu 190 centis fiatalember volt. Hivjam csak Shan-nek. Hat jo. A honvagy a gyomorban lakik, azt hiszem, Lenard ezt irta, es maximalisan igaza is van. Az ember nem is hinne, mennyire meghatarozo elmeny az etel. Nagyon nehezen szokom, hogy szendvics van ebedre meg hot dog chips-szel. Masreszt viszont ma vacsorara rantotthust csinalt Jen, ami igencsak meglepett, de az izek ... Alig varom, hogy vegre fozhessek. Majdnem mindegy, hogy mit, csak legyen benne vegre egy kis so es ne legyen hozza ketchup. Holnap hajozas a program, ami azert is jo, mert itt mindenki hermetikusan bezarkozik, es feszt jaratja a legkondit. Ma pedig nem is volt meleg, legalabbis szerintem. Azon gondolkodtam, itt ez a gyonyoru kert, vajon mikor hasznaljak?? Met nyaron ugy tunik, nem. Na de sebaj, holnap talan jutok egy kis oxigenhez meg napfenyhez. (Ha lesz laptopom, vagyis lesz social security szamom, amivel bankszamlat nyitok, ami utan megyek vizsgazni kreszbol, ami utan vehetek autot es regisztralhatom, es elmegyek boltba, na akkor vegre lesznek kepek is. Hat remenykedjunk.)Fahrenheit 0
Na jo, Obamaval nem talakoztam, kicsit elfoglalt volt. Viszont talalkoztam az Ev Tanaraval, aki egy NYPD rendortisztbol lett pedagogus, es minden bizonnyal megerdemeleten kapta a cimet.
Kulonben abbol is latszik, hogy milyen fontos ember vagyok, hogy van nevjegyem is Mark jovoltabol.
Tobbfele megfigyelest sikerult tennem az elmult nehany napban egyebkent. Az egyik, hogy itt marhara a szivukon viselik a jonep ereinek allapotat, mert a kinti 36 fokos hosegben minden zart helyet 18 fokra jegkondicionalnak. Ez a buszos varosnezes alkalmaval igen erdekes elmenyekhez juttatott. Megtapasztalni a hatunkra fagyott izzadsagot egyike a meghatarozo amerikai elmenyeknek.
Az egesz hutesi megszallottsaguknak koszonhetoen szerintem izuleti gyulladast kaptam. Foleg, hogy vegeerhetetlen eloadasokat hallok meglehetosen vegyes minosegben napi 8 oraban. Persze volt erdekes es tanulsagos eloadas is, ambar nem tudom eldonteni, ketsegbeejto avagy biztato-e, hogy az oktatasugy nagy kerdesei ugyanazok itt is, mint otthon.
Tegnap viszont este vegre kiszabadultunk a szallodabol es elmentunk az allatkertbe, ami nem volt valami nagy szam, de legalabb penzt nem kertek erte. Aztan egy etiop etteremben vacsiztunk csaladosan plusz csatlakozott Mark haverja es szuloje. Hat ha engem kerdeztek, az eddigi kaja a szallodaban tok jellegtelen volt, az etiop ehhez kepest legalabb fel tudott mutatni valami izkombinaciot. De abban nem vagyok biztos, hogy visszajarok majd.
Holnap lelepunk idonek elotte mar reggeli utan, hala Marknak. Ennek mar kifejezetten orulok, mert kezd az agyamra menni a szalloda, meg a hajlongo fekete rabszolgak a reggeli alatt. Es ezt most nem viccesen irom sajnos.
Ha lesz nethez jutasra alkalmam, megprobalok kepeket feltolteni, de itt a kozgepen a flickr albumba se, meg a picasaba se sikerult. A Facebookon van mar fent par kep Mark jovoltabol. Aki tudja hol kell keresni, megtalalja.
27
Az a nagy helyzet, hogy Jack Bauer hozzam kepest kutyafule. Allokepessegben is es problemamegoldasban is siman lenyomom. Ha nem vigyazok, pillanatok alatt ubersikeres sorozat lesz belolem.
Az elmult (tegnap elmult) 27 oraban leutaztam tobb ezer kilometert egy kamasszal meg egy eppen iskolassal, ami onmagaban veve is teljesitmeny. Ezen felul tuleltem a repteret Genfben, ami szerintem Jacknek sem menne konnyen. Mar csak azert sem, mert a repteren kizarolag franciaul beszelnek az emberrel, leszamitva azt az esetet, amikor penzt lobogtat az ember az orruk elott. Na akkor egy kicsi, am jol felismerheto undorral az arcukon hajlandoak MEGERTENI az angol nyelvet is. Valoszolni azonban nyilvanvaloan franciaul tudnak csak.
A genfi repteren egyebkent az is fantasztikus, milyen hihetetlen energiat es idot fektettek a szekek megtervezesebe. A tervezo Juan de la Inquizicion tokeleteset alkotott. A szekeken ugyanis csak es kizarolag ulni lehet kihuzott derekkal.
Az ember egy ejszaka alatt sokat tanul a hajlektalansag erzesebol is. A mertektelen meretek hazajaba valo belepes elott meg kioktatott az elet a torpek egyenjogusaganak alapkerdeseibol is. Lanykoromban sokat keseregtem, hogy a combhosszusagom fele a modellekenek, de most kiderult, az ember laba soha nem lehet eleg rovid, ha kilenc orat kell utaznia.
Belepeskor aztan volt egy kis lecke a hatalom tapinthato megnyilatkozasabol is. Kifejezetten az Ember gyermeke cimu film epizodszereplojenek is erzhettem volna magam, ha az egyenruhasok neha nem mosolyogtak volna szerepukbol kiesve.
Az orszagba bejutva, szemben Bauerrel, mindenfele szemetkedes megszunt. Egyelore egy jol mukodo tarsadalmi gepezet baratsagos arcat mutatja nekem Amerika. Persze lesz ez meg igy sem. Delutan irany a Feher Haz.
másik
Hosszabb időre messze utazni olyasmi, mint amikor az ember reggel arra ébred, hogy előző este új szerelmet talált. Az ébredés utáni néhány másodpercben a gyomorszáj környékére érkezik az érzés, hogy minden más lett. Hogy az addigi élet elcserélődött egy újra, egy ismeretlenre, egy bizonytalanra. Aztán az ember kinyitja a szemét és mosolyog, mert eszébe jut, hogy az új szerelme szép, az új élete izgalmas, az új világa, bár még nagyon ismeretlen, nem is olyan félelmetes. Másik emberként ébred, aki önmagát is meglepi, de ez a másik ember is ő.
Ez a másik, nem bátrabb, nem okosabb, nem szebb, ez a másik vagyok én.
Keresés
