Könyvajánló irodalmi szakadároknak – avagy állítólag az óperencián túl is írnak könyveket 1.
Oscar, egy dominikai New Jersey-ben
(Junot Diaz: Oscar Wao csodálatos, rövid élete)
Junot Diaz kedves ember. Még az is lehet, hogy a továbbküldős e-maileket sem dobja a kukába azonnal.
Mióta elolvastam Oscar Wao rövid és csodálatos életét, azon gondolkodtam, hogy vajon miért is olyan rövid az a 25-30 év. Mert azt még csak-csak értettem, miért gondolta a szerző, hogy csodálatos. De hogy miért rövid, azzal nem nagyon boldogultam. Két napja viszont kaptam egy hogyan-nézzünk-bölcsen-az-életünkre típusú e-mailt, és én ugyan nem feltétlenül vagyok kedves ember, de ezeket el szoktam olvasni. Rajtam ne múljon a világbéke.
Az említett e-mailben egy vízesés (folyókanyar, tópart?) előtt ott is volt a megoldás. „A gyáva élet mindig rövid.” Tessék. Ezért mondom, hogy ne dobjunk a kukába olvasatlanul levelet.
Oscar Wao, ez a szeretetre méltó, ám szinte sosem viszontszeretett főhős (akarnám írni, de mondhatnám sokkal érzékletesebben, hogy lúzer) életének egy igen rövid szakaszában volt bátor. Gyakorlatilag csak közvetlenül azelőtt, hogy kinyíratta magát. A fennmaradó időben túl gyáva volt ahhoz, hogy éljen, hogy valóságos élettel töltse ki az éveket, amik számára megadattak. Ezért hát a rövid élet.
Szerencsétlen Oscar hét éves korában érte el szexuális vonzerejének tetőpontját, mely életkor után sajnálatos módon gyors hanyatlásnak indult e vonzerő. Ez persze önmagában nem lenne olyan nagy tragédia. Például egy brit gyerek esetében. Vagy egy norvég családban. Oscar azonban különös szerencsétlensége folytán dominikainak született, ahol a szexuális vonzerő akár az ország hivatalos szuvenírtárgyává is lehetne, ha a kulcstartóra vagy a kiskanálra applikált változata nem minősülne pornográfiának.
Dominikán szexuális vonzerő nélkül olyan lehet az élet, mint Angliában esernyő nélkül vagy New Jersey-ben kapucnis dzseki nélkül. Vagyis nagyon nehéz.
Pedig a hirtelen elefántemberré lett Oscar élete jól indult. Az említett csúcsponton két barátnője is volt. Sajnos azonban hirtelen, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül kövér, szemüveges, pattanásos kamasz lett belőle. És tényleg, mi mást is kezdhetne magával egy reménytelenül kocka kamasz gyerek szexuálisan túlfűtött környezetben, mint hogy fantáziál. És ír. Sok-sok kötetnyi szart, amit senki nem olvas, amibe hiába szövi bele az aktuális ’szerelmeit’, az egész képregényirodalmat, Szauront és az Egy Gyűrűt. Ha pedig véletlenül nem ír, számítógépes játékokkal játszik, és minden útjába eső nőbe beleszeret. Nem az a tipikus szuperhős pozíció.
A mi Oscarunk, mert hamar megszeretjük, csak azért lett Wao, mert a gúnyolódók hülye akcentusával kiejtve Oscar Wild neve így hangzott, és ráadásul a srác még ahhoz is beszari volt, hogy tiltakozzon. Oscar deLeónból így lett hát Oscar Wao, aki enyhén szólva sem volt profi. Hacsak nem az önsorsrontásban.
Míg Oscar a démonokkal viaskodik a regényben, a jó dominikai család természetesen félholtra aggódja magát. A folyamatos aggódás mellé az olvasók megható családregényt is kapnak bónuszként. Egy – valószínűtlen történetfordulatai okán szinte márquezi – családregényt, amit mint egy mérges kúszónövény, át- meg átsző a fukú. A fukú, amit nehéz egy szóval megmagyarázni, de amit a magyar nép az ő személyes használatra kiötlött balsorsa miatt mégiscsak közel érezhet a lelkéhez. A fukú nem más, mint a dominikai balsors maga. Ami régen tép.
Ha még ez is kevés a jólétünkhöz, a családregény mögött ott áll a 20. századi dominikai történelem véreskezű Marhatolvaja, Trujillo, meg az El Jefe kedves haverjai a lefüggönyzött autóikkal, a verőlegényekkel, meg a jó kis karibi Stazijukkal egyetemben. És bőszen röhögve irányítják a fukút.
Ami engem illet, nekem ez volt a legérdekesebb a regényben. Az a valószerűtlen felismerés, hogy Kelet Berlin és Santo Domingo bizonyos történelmi helyzetben ugyanaz. Hogy a nyirkos Andrássy úti pince ugyanaz, mint a cukornádföld közepe. Mert a rettegést nem érdekli a földrajzi szélesség és hosszúság.
Szerencsénkre Junot Diaz nem csak kedves fickó, de jó író is. Úgy ír, ahogy jólesik neki, ezért aztán olvasni is jólesik. A fordítónak persze, ha majd egyszer megjelenik magyarul, nem lesz könnyű dolga. Az elbeszélésnek sok hangja van, a könyv nyelvezete pedig igencsak színes. A sok nyelv és a sok hang viszont jól jön Diaznak ebben a szövevényes, sokszínű történetben.
Tényleg jó szívvel ajánlom ezt a regényt széles olvasóközönségnek. Szerintem kedvvel olvashatja mindenki, aki otthon van a fantasy irodalomban, a képregényekben , aki bomlik a Fantasztikus Négyesért, akit érdekel a diktatúrák természetrajza, aki bírja a szerelem nélküli szerelmes történeteket. Vagy aki egyszerűen csak kedveli a jól megírt regényeket túlsúlyos lúzerrel a főszerepben.
(Egyelőre angolul, de minimális spanyol nyelvismeret azért nem árt.)
Eddig 6 komment érkezett
(
)
-
1. trendo
2010. 02. 08. 11:52 -
2. ZinczyKa
2010. 02. 08. 15:44Trendo, ha rajtam múlna, lenne a könyvnek magyar fordítása. De nem rajtam múlik :)
Egyébként a könyv szerencsére sokkal jobb, mint az ismertetője. -
3. trendo
2010. 02. 08. 23:41Vagy az ismertetőt író sokkal szerényebb, mint a regényíró :)
-
4. ZinczyKa
2010. 02. 09. 5:32Szerintem nem. Diaz tök szerény.
-
5. aliz2.
2010. 02. 09. 12:54mi az, hogy "nem rajtad múliK"!?forditsd le!
(a Zabhegyezőt is igy forditották... nem külön kiadói felkérésre várva) -
6. ZinczyKa
2010. 02. 09. 13:52:::))) Már küldtem belőle a kiadónak. Nem túl hosszú részt, de igen hosszan olvassák. Remélem, már van fordítójuk, csak azért. :D
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Keresés
Néha jobb egy szellemes könyismertető, mint maga a könyv. Ebben bizakodom, jobb híján, hiszen aligha fogom megérni ennek a könyvnek a magyarra fordítását. Pedig kedvet csináltál hozzá. De ez olyan, mint mikor a cukorbajos elsétál a cukrászda kirakata előtt és reménytelenül legyint az üvegpolcokon várakozó habos csodákra.