Mosogatni jó
Nem tudom, miért volt, a készülődő eső miatt, vagy más miatt, hogy ott állt előttem a nagybátyám. Udvarias volt, szemlátomást nagyapám ősz haját örökölte. Régóta itt él, eleinte nehezen ment a sora, építkezéseken dolgozott. Bori, a felesége főz az étteremben. Elhomályosul a szeme, amikor hozzánk lép, és a sokat dolgozó, de keveset beszélő nők zavarával törölgeti a kezét a kötényébe.
-"Gyere, fényképezd le a ruhákat is." - mondja aztán kicsit felengedve.
-"Persze," - mondom meggyőződés nélkül. Az a helyzet, hogy nem érdekel a ruha. Csak a babgulyás érdekel. Azért mentem. Nem akartam nagy magyar egymásra borulást.
De nem lehet csak a babgulyás miatt ott lenni. Hol István áll előttem, hol Bori. Hol a lány, aki az unokatesóm is lehetne. Számokat mondanak, mintha a számok alkalmasak lennének arra, hogy elmeséljenek egy életet egy idegennek.
10 éve, mondja István és Bori.
4 és fél éve, mondja az unokatesóm.
Harmincezer dollár, mondja István büszkén.
Nehéz, mondja az unokatesóm.
Soha, mondja Bori.
Nem lehet itt hagyni, mondja István.
Nem lehetne visszajönni, mondja az unokatesóm.
Barátok ... nem nagyon, mondja az unokatesóm, aki szépen, de szomorúan mosolyog.
Egyedül, mondja Bori.
Az ötvenhatosok azt mondjánk ránk, 'újmagyarok', mondja István, de a szája összeszorul.
Ez van, ezt mindhárman mondják. Mindhárman más hangsúllyal. Mintha szereplőválogatáson lennék.
Desszertnek palacsintát eszünk. Az unokatesómnak nagy borravalót adok. A számlát udvariasan kifizetem, de közben a tetoválásra gondolok István alkarján. Szeretlek. Ilyesmi volt a Pali karján. Azt hiszem. Munkástetkó. Egymásnak csinálták a bányászgyerekek.
Borit megölelem, kicsit nehezen enged el. Rétest viszünk haza. Almásat, mert a túrósat, hiába van az étlapon, nem ették az amerikaiak. Integetünk. Bori befordul a konyhába, és mosogatni kezd. Háttal a világnak.
Ma egész nap esett. Sajnos csak ostoba kérdések jutottak eszembe, ezeket meg legjobbnak láttam mindjárt a mosogatószer habjába fojtani.
Eddig 8 komment érkezett
(
)
-
1. J
2010. 05. 24. 0:43 -
2. J
2010. 05. 24. 0:45A zárójel miatt nem jeleníti meg, de nélküle jó a link. Így:
maryam.honlapepito.hu/tarhely/maryam/dokumentumok/az_onmagaba_tero_osveny_1.pdf
Remélem:))
-
3. ZinczyKa
2010. 05. 24. 5:20Köszönöm. Elolvasom. :)
-
4. sasó
2010. 05. 24. 5:46Nos igen...valami ilyesmiről szólt volna és látod - látom megírtad. Háttal a világnak, vagy háttal a falnak és megdögleni..... És ahogy te is, én is nagyon régen nem hallgatom CsT -t. Nem tudom miért, de a sorai mégis itt vannak valahol a fülem és a tekervényeim közötti síkokon. Mint például a "Valóság nagybátyám". Nem tudom miért, de az eső sok mindent elő tud hozni. Itthon is :)
-
5. sasó
2010. 05. 24. 5:47...és tényleg ám, mosogatni jó :))))
-
6. ZinczyKa
2010. 05. 24. 14:15Majdnem a legjobb. De azért van pár jobb dolog... :)
-
7. J
2010. 05. 25. 12:45Közben a könyv máris nem elérhető a linken, gondolom, még nem olvastad el, ha tényleg érdekel, akkor itt le tudod tölteni:
pozitivan.wordpress.com/2009/10/27/letoltheto-konyvek-ismet/
-
8. ZinczyKa
2010. 05. 25. 13:30Köszi. Már elkezdtem olvasni, de elhavazódtam kicsit. Most akkor majd az új linken keresztül. ::))
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Keresés
Erről az jutott eszembe, amit Popper írt Az önmagába térő ösvényben.
"Figyelő szemű öregúr
volt, aki némán végighallgatott, amikor odaérkezésem után elpanaszoltam neki, hogy otthon
naponta hússzor is olyasmi történik velem, ami megtámadja belső egyensúlyomat. Itt meg minden
segíti. De nem szólt egy szót sem. Hanem mielőtt továbbutaztam, búcsúzáskor megkérdezte:
− Akar itt maradni? Lehet...
− Nem, én hazamegyek Európába. Felfénylett az arca az örömtől.
− Nagyon jó. Látja, ha itt maradna, tudnám, hogy semmit sem értett meg abból, amire tanítottuk.
Ha otthon nem találja meg a saját szellemi útját, itt is hiába keresné."
Jó, persze, szellemi út, nem teljes élet, de mégis úgy érzem, hogy aki elmegy az otthonából, nem záros határidőre, hanem akár végleg, az rossz helyen keresgél. Azt hiszem, nem véletlenül születtünk éppen oda, ahova. Persze ez csak az én hitem, és mint minden hit, akár butaság is lehet:)
(Mivel a könyvet vissza kellett adnom anyámnak, ezért most rákerestem a neten, és az egészet megtaláltam itt: maryam.honlapepito.hu/tarhely/maryam/dokumentumok/az_onmagaba_tero_osveny_1.pdf)