Egy csata vége
Nem vagyok egérbarát. Igaz, nem is utálom őket különösképpen. Mondjuk életemben nem volt dolgom egérrel, mármint olyannal, amelyik szabadon garázdálkodik. Hobbiegere volt a két idősebbik gyereknek, de azok se tettek rám túl jó benyomást, mert kifejezetten büdös volt mindkettő.
Amikor pár hete beköltözött a házba egy egér, a frász jött rám. Még tavaly nyár végén Mark felesége kiképzett, hova kell tenni a csapdát, mert ő mennyire utálja. Bevallom, nem is gondolkodtam sokat, titkon reméltem, a szerencsétlen gyanút fog és elhúzza a csíkot. Egy darabig úgy tűnt, minden oké, aztán szegény fennakadt a biztonsági rendszeren. Szerettem volna, ha a halála örök tanulságként szolgál a környék rágcsálói számára, de ez nem jött be.
Amikor megjelent a második is, egészen kétségbe estem. Jönnek a háziak, az egér szabadon mászkál a konyhában, mindeközben a hideg futkos a hátamon... Szedtem egy rakás mentát, állítólag azt utálják, majd hátha. De ez egy amerikai egér, talán még rágózik is. A netről kinéztem egy csapdát, de nem tudtam elképzelni magam, amit egérrel a vödörben elsétálok valahova, és elengedem. Nade ...
Végül feladtam. Elmentem a HomeDepot-ba és vettem egy hülye ultrahangos szart, amitől majd állítólag elmegy a kedve a háztól. Kiváncsi vagyok. Egyébként az van ráírva, a humanoid állat nem hallja ezt a hangot. Nem, a francot nem! Tök idegesítő halk sípolás. Gondolom, nekem nem árt, max három év múlva agyrákom lesz, vagy egeret szülök.
A csatának vége. Szerintem. Remélem, a kis dög elköltözik. Én is mindjárt.
Eddig 9 komment érkezett
(
)
-
1. Kósza
2010. 06. 22. 22:59 -
2. ZinczyKa
2010. 06. 23. 4:40Még folynak a béketárgyalások. Éjszaka a hálóban akart aludni. Ez az egész egy agyrém.
-
3. boroka
2010. 06. 23. 5:56Három éve beköltözött hozzánk két egér. Az egyik a kamrába. Hiába okos állat, a másik a nappaliba. Elterelő hadműveletként a kamrai egérről, gondolom váltva éltek Hol az egyik volt ott, hol a másik.. A kamrába sajnos csapdát tettünk amibe végül beleragadt szegény pára. No de a nappaliba, amikor kitettük Süti kutya esett áldozatul. A fele kutyát kopaszra kellett nyírni. Totál röhejesen nézett ki. Az egér pedig tovább randalírozott és nekiesett a könyveinknek. No ez volt az utccsó dobása. Feldühörtem és kitettem a gyilok étket. Úgy tűnt nem eszi a kis büdös. Aztán egy nagy vendégség alkalmával úgy döntött, véres bosszút áll. Megvárta míg minden kaja az asztalon van. A vendégek idillikusan élvezték a kényeztetést. Ekkor előjött egér és kiült a nappali közepére. Hosszas tanakodás következett, hogy ki fogja meg. Majd az egyik vendég tette ezt meg. Hát nálunk még az egér kaland sem egyszerű. Csak úgy olaszosan ahogy már az lenni szokott. Nagy sikkantások közepedte távozott tőlünk a betolakodó.
-
4. Kaktuszka
2010. 06. 23. 14:11ZinczyKa, nem irigyellek. Én szörnyet halok az egér és én egy légtérben élménytől, akármilyen állatság is.
De hol lakik az egér, amikor nem látszik? -
5. perenne
2010. 06. 23. 14:52Én is hallottam az ultrahangos kütyüt. (Az egeret nem zavarta.) Én a közlekedési útvonalra tett - csali nélküli- billenős csapdára esküszöm. Nekünk beválik.
-
6. ZinczyKa
2010. 06. 23. 15:37Ez az egész egy óriási káosz. És most nem csak az egérre mondom, hanem a hibbant tyúkra, aki állítólag megveszi az autómat. áááááááááááá
-
7. ZinczyKa
2010. 06. 24. 8:29Örömmel értesítek mindenkit, hogy egy napja nem látom nyomát az egérnek. De nem bízom el magam.
-
8. Kaktuszka
2010. 06. 26. 4:16:)))
-
9. ZinczyKa
2010. 06. 26. 7:24Korai volt az öröm. :(
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

A happy end fontos. :)