iskola bejegyzései 
őszelő
Blanka visszemlékezése miatt ma kísértett gyerekkorom augusztus végi hangulata. Ráadásul alig csillapítható vágyat éreztem, hogy megnézzem az előzőekben említett gyógyíthatatlanul romantikus filmet Meg Ryan-nel és Tom Hanks-szel. Az is olyan érdekes, hogy mondjuk New Yorkról sokszor jut eszembe az ősz, pedig aztán ősszel még nem is jártam ott. (Majd idén. Kiderült, van busz Atlantic Cityből. Azóta bennem van a menés.)
Ma többször is elméláztam, az iskolai készülődés jutott eszembe. Igen, a könyvcsomagolás is, meg a vignetta íze, meg az is, hogy egyszer valami bitang ronda műanyagborítóba kellett csomagolni a könyveimet. És leginkább az illatok, hogyne. Az új könyv illata, az új ceruzáké, még az is eszembe jutott, alsó tagozatban milyen volt a tisztasági csomag műanyagillata.
Nagyon szerettem a szeptemberi iskolakezdést. Nem csak az addigra már kicsit elunt nyári szünet végét, az osztálytársakkal való találkozást ünnepeltem. Az utóbbit (tudom hihetetlen) kifejezetten zárkózott gyerek lévén nem is annyira éreztem szívderítőnek. Bármennyire is fellengzősen hangzik, a tudás megszerzésének lehetőségét, az újrakezdés, az újratanulás megnyugtató ismétlődését ünnepeltem titokban. Ez akkor pont annyira hangzott pedálozósnak, mint most, úgyhogy nem is vertem nagydobra. Ha kérdezték a rokonok, sajnálom-e, hogy vége a szünetnek, igyekeztem megfelelően szomorú arcot vágni, pedig bánta a fene. Az iskola volt az én terepem.
Gyereknek (megint csak hihetetlen) kicsi voltam, ehhez képest ráadásul még elég ügyetlen is. A fiúk számára nem voltam elég szép, a lányoknak nem voltam elég lányos, csibésznek meg nem voltam elég bátor. Diáknak viszont jó voltam. Az eszem vágott, a tanulás iránti alázatom pedig elhitette a tanárokkal, hogy jó gyerek vagyok. Mindent szerettem, ami az iskolához tárgyként kapcsolódott. Szerettem bepakolni a ceruzákat a tolltartóba. Szerettem méret szerint sorrendbe rakni a könyveimet.
Néha megrémülök, talán ezért lettem tanár is? A begyakorolt rutin miatt, ami biztonságot ad? Nagyon remélem, hogy nem.
Most itt nem érzem sem az ősz közeledtét, sem az iskolai év kezdetét. (Különben sem egyszerre kezdik az iskolát itt a gyerekek. A körzet dönt.) Most akkor majd kiderül, milyen illata van itt a tanévkezdésnek. Hogy van-e vígasztaló, iskolakezdési rutint idéző illata a ceruzahegyzésnek ...
Keresés
