zene bejegyzései 
kocsmazene
új csaj
Nekem új.
inkább
Kommentképes
Gitáros. Sőt, gitárosok.
Nehogy az legyen, hogy nem törődöm a kommentelőkkel.
még
Még azt is teljességgel igazságtalannak tartom, hogy alig, hogy kiteszem kicsit a lábam az országból, a Che Sudaka mindjárt Budapesten koncertezik. Valami jogvédő hivatalhoz fogok fordulni.
(Gofrinak nagyon szépen köszönöm a linket. :))
hello, good-bye
Jazz meg én
Elvetemültem.
Hangok
Hallgatok. Egyrészt büszkeséggel, másrészt gondolkodva. Büszkeséggel, mert Cippo hangján történet lesz az írásból. Másrészt gondolkodva, hogy ez, vagy az a méhes völgye. Hogy a történet káprázata elég ajándék-e, vagy mégis tangót kellett volna, nem Hamvas Bélát. Vagy mégis inkább csak a mosogatószer habján visszacsillanó mosolyt.
Mindegy. Választhatsz.
Mosogatást. A méhes völgyét. Piazzollát.
Boldog születésnapot. Isten is éltessen.
Bosszús
Azért ez bosszantó, hogy megint elhittem, a deezer majd lejátszik egy Bonobo albumot. Most már tényleg meg kell mutassam magam egy orvosnak.
Pedig nagyon jó kis lemez lett ez is, az a címe, Black Sands. A honlapon regisztrálva azért egy letöltéshez jogtisztán hozzá lehet férni. Az Egyesült Királyságban lakók pedig mehetnek koncertre. Már ha akarnak.
mosoly
55.
A Stolen Car-t szerettem volna, de ez is jó dal. Mondjuk nézni nem nagyon érdemes a videót.
Régi
Régi, de megunhatatlan.
Con mucho cariño
A kínai (?) olvasók (?) kedvéért visszaraktam. Meg a sajátomért. (Önző dög.)
Szavakban kábé ezt lehet látni a világnak ebből a feléből: 3 pasi + 3 gitár. Pengetik. Az egyik énekel, akinek John Mayer a neve. Kicsikét tejfölösszájú és néhányszor furán megrágja a szavakat, de elég jól gitározik. A dal a Szabadesés címet viseli. Hangulati elemként a dolgok elmúlását, az ebből személyesen megélhető szomorú szabadságérzést vonultatja fel. Kellemes. Jól szól.
Azoktól, akik nem látják, elnézést kérek. Sok szeretettel.
Esetleg itt? :
http://www.youtube.com/watch?v=7SK_Ps_Jfeg
Nosztalgia
végre
Végre, végre, végre. És végre. A sok-sok gitáros kedvenc leggitárosabbika, Yoav, csinált új zenét, új lemezen, aminek A Foolproof Escape Plan (Bombabiztos menekülési terv) címet adta. Ilyesmire egyébként eléggé rá lennék szorulva én is mostanában, hogy sikerrel menekülhessek el destruktív önmagam elől.
Na mindegy, egyelőre örüljünk a zenének, meg a brit akcentusnak, meg aminek csak akarunk. Én mondjuk annak, hogy most van mire vágyni megint.
Kábé így kezdődött a We Are All Dancing című szám.:
És ilyen lett a végére:
Utazásra
Popper Péternek jó utat. Hiányozni fog.
Ajándékba is
nászajándék
Ma megy férjhez a kedvenc varrónőm. Nagyon sok boldogságot kívánok neki és a leendő férjnek. Remélem, erre is táncolnak ma a Zaccban.
szombat
Ez jutott eszembe egy másik zenéről.
csere
SKYE Aimer Tant from noacting on Vimeo.
A gitáros nőt lecseréltem egy másikra, de azért búcsuzóul meg lehet nézni.
Tavasz
Tavasz van. Kábé tegnap délutántól, de ma reggeltől biztosan.
Mindjárt elutazom. (Nem New Yorkba, de megengedem magamnak az egy húron pendülést Tibivel. Remélem, nem bánja.)
Reggel
Azt mondja nekem Fernando, ő tudja, milyen zenét szeretek, mert az látszik az embereken, mit szeretnek hallgatni. Vajon mi látszik rajtam ma reggel? A campo, Puerto Rico vagy a Harlem?
az hó ellen való
Zenés bejárónő meg a roll
Ez egy figyelemreméltó csapat.
lecke 2.
A politikáról.
A politikáról alkotott nézeteim április közeledtével sem változtak. Ez így most erről szól.
Manu Chao jó zenész, és szimpatikus ügyekért áll ki. Elég sok hülyeséget írnak róla a neten. A Wikipédia magyar bejegyzése olvastán az ember azt gondolná, a Mano Negra feloszlása óta nem csinált semmit. Pedig nem így van.
lecke 1.
A fegyverekről.
Kedves Kósza! Ez egy eredetileg túl rövidre sikerült bejegyzés arról, hogy a fegyverek alatt nem csupán az öngyilkos merénylők bombáit kell érteni, hanem tömegpusztító fegyverként értelmezhető például a rasszizmus, a félelem, a félretájékoztatás, a kapzsiság, illetve a nem cselekvés.
Az előző bejegyzéshez ez annyiban köthető gondolatilag, hogy nagy kérdés, a taoizmus wei wu wei gondolata, vagyis a megfelelő időben való erőfeszítés nélküli (?) cselekvés hogyan köthető a társadalmi felelősség témaköréhez. Vagyis hogyan hozható, ha egyáltalán, összhangba az ember életében az, hogy bizonyos helyzetekben tennie kell valamit, máskor viszont nem.
Ez volt az én fejemben.
A tömegpusztításról az általam kedvelt Faithless nevű angol zenekar játszott. Műfajilag house, trance, hip-hop, electronica, de ez engem nemigen izgat. Az együttes frontembere Maxi Jazz (fiúkori nevén Maxwell Frazer), aki a számok szocioszövegeit általában elköveti. Tulajdonképpen eredetileg hárman voltak az együttesben, de gyakran zenélnek(-tek) együtt más tehetséges zenészekkel. Például velük zenélt sokáig az általam rajongásig szeretett gitáros fiú, Yoav. (Régebbi bejegyzésekben gyakrabban előfordul.)
A Faithless időnként előfordul a Szigeten is. Talán az Insomnia dallama ismerősebben cseng.
új gyerek
Végre kiküzdötte magát a fényre a Singas Project legújabb gyereke, a This is theatre, honey! című cédé.
Örülök, bár nem minden dal hallgatható könnyen. Nem baj, majd vagy megbarátkozunk, vagy nem.
Itt egy sanzon, remélem, nem leszek agyonütve miatta.
A lemez kritikája meg itt. Tesómnak köszönet mindkettőért.
Ez meg egy régebbi szám.
Sign Of The Sun from singasproject on Vimeo.
(Aki szereti, annak Kornél legújabb zenekara itt.)
emberszabás
Mindenfélére vágyom, de momentán leginkább arra, hogy meghallgassak egy-két Bonobo lemezt. Ha a havazás így folytatja, lesz is rá esélyem.
Szerelmi szál
Eléggé nagy az érdeklődés mindenféle magánéleti dolgom iránt mostanság. Meg Blanka már régen kérte, hogy nyilatkozzak a pasikról itt az óperenciás tengeren is túlról. Szóval akkor itt az ideje, hogy bemutassam az új szerelmet.
A pasi persze nem amcsi, hanem magyar. Ez van. A távolság sem számít, meg a kor sem, mert persze fiatal hozzám képest. De ha a szerelem igaz ...
Mondhatjuk azt is, gyakorlatilag véletlenül találkoztunk, de én inkább a sorsszerűségben hiszek ilyen esetekben. Régen voltam így pasiba bolondulva, mint belé, mert baromi tehetséges.
Na itt van, szeressétek ti is, mert szeretnivaló. Unicum mellé az egész új lemezt ajánlom a fantasztikus Barabás Lőrinccel, meg a barátaival. Különösen a második számot. Ha majd megmondja valaki nekem, hogyan kell ide zenét felrakni, akkor azt is felrakom. Addig meg egy régebbi, de zseniális.
És hogy egy általam nagyra tartott 24 évest idézzek, "mindenki nyugodjon meg".
zene
Keresés
